John Warne Gates
| John Warne Gates | |
 | |
| Született | 1855. május 18.[1][2] West Chicago |
| Elhunyt | 1911. augusztus 9. (56 évesen)[1][2] Párizs |
| Állampolgársága | amerikai |
| Foglalkozása | üzletember |
| Iskolái | North Central College |
| Sírhelye | Woodlawn Temető[3] |
.png){kind=small} | |
| John Warne Gates aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz John Warne Gates témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
John Warne Gates (West Chicago, 1855. május 18. – Párizs, 1911. augusztus 9.), más néven "Bet-a-Million" Gates, az aranyozott kor amerikai iparmágnása, szerencsejátékosa és rablóbárója. A szögesdrót egyik úttörő támogatója volt. A mai West Chicagóban, Illinois államban született és nőtt fel. Nem élvezte a tanyasi életet, és már korán elkezdett különböző üzleti ajánlatokat kínálni a szomszédoknak, többek között tűzifát árult a házaknak és a helyi vasútnak. Amikor egy helyi gabonakereskedésbe kezdett, amely kudarcot vallott, Gates a helyi vasútállomáson kezdte tölteni az idejét, és újra megismerkedett azokkal az emberekkel, akiknek korábban tűzifát adott el. Meghívták, hogy vegyen részt a pókerjátszmáikban, és ezen keresztül fejlődött ki Gates hajlama a kártyák és más szerencsejátékok iránt.
Miután a North Central College-ban (akkor már Northwestern College) szépírást, könyvelést és üzleti jogot tanult,[4] egy helyi vasáruüzlet tulajdonosaként megbukott. Gates érdeklődni kezdett a szögesdrót iránt, és a Washburn-Moen Company értékesítője lett. Amikor a texasi értékesítési területre osztották be, megtudta, hogy a farmerek hajthatatlanok voltak abban, hogy ne vásárolják meg a termékét. Gates bemutatót rendezett a drótról a San Antonio-i Military Plazaban, ahol a felmérgesített marhák nem tudták áttörni az általa felállított szögesdrótkerítést. Ezután nagyon sikeresnek bizonyult a cég termékének eladásában, és saját szögesdrótgyártó vállalkozásba kezdett, amely végül az acélgyártáshoz vezetett. Cégét a J. P. Morgan U. S. Steel vásárolta meg. Gates nem kapott meghívást, hogy a vállalat részévé váljon, és éveken át üzleti felvásárlások és eladások sorozatával harcolt J. P. Morgan ellen; mindkét férfi kulcsfigurája volt az 1907-es pániknak.
Gates volt a Republic Steel és a Texas Company, a későbbi Texaco elnöke. Nagy szerepe volt abban, hogy az acélipar termelési módszerei a Bessemer-eljárásról a nyílt kemencés eljárásra változtak, és hogy felépült a texasi Port Arthur városa.
Halála és örökség
[szerkesztés]
Gates 1911. augusztus 9-én halt meg a franciaországi Párizsban, egy sikertelen torokdaganat-eltávolító műtétet követően.[5][6][7][8] Temetésére 1911. augusztus 23-án került sor, a gyászszertartás a New York-i Plaza Hotel báltermében zajlott. A szálloda építését Gates finanszírozta.[9][10] Gates gyászolói az ország minden részéből érkeztek; a Plaza Hotel három emeletét a szertartáson résztvevők számára tartották fenn. Nagy küldöttség érkezett Texasból, ahol Gates sokat tett Port Arthur városáért.[11][10]
Port Arthur városa ugyanazon a napon tartotta saját gyászszertartását, amikor Gates-t eltemették. A zászlókat félárbocra eresztették, és déltől este 6 óráig Port Arthur összes üzlete zárva volt; a város dokkjai és finomítói is leállították működésüket ez idő alatt Port Arthur jótevőjének tiszteletére.[11][12] Bár Gates a vagyona nagy részét a feleségére és a fiára hagyta, a végrendeletébe egy záradékot tett, amely megtiltotta a családjának, hogy a halála után tíz évig értékpapírjait eladja. Gates állítólag azért tette ezt a záradékot a végrendeletébe, hogy megvédje a nála befektető barátait attól, hogy ezeket az értékpapírokat halála után hamarosan eladják.[13][10] Gates vagyonát 40-50 millió amerikai dollárra becsülték.[14] A New York-i Bronxban található Woodlawn temetőben lévő családi mauzóleumban temették el.[15] A mauzóleum szerepel a Volt egyszer egy Amerika című film egyik nyitójelenetében.
A Port Arthurban található Gates Memorial Könyvtárat az özvegye finanszírozta, és 1918-ban a városnak adományozta.[6] A Gates Memorial eredetileg a város nyilvános könyvtára volt, ma a Lamar State College-Port Arthur egyetemi könyvtáraként működik. 1981-ben felkerült a National Register of Historic Places-be.[16] 1971-ben San Antonióban, a Military Plaza szögesdrót-tüntetésének helyszínén állami történelmi emléktáblával tisztelegtek Gates előtt.[17] Az emlékművet egy állami történelmi emléktáblával tüntették ki.
1972-ben beiktatták a Nemzeti Cowboy és Western Örökség Múzeum Nagy Westernerek Csarnokába.[18]
Irodalom
[szerkesztés]- Alexiou, Alice Sparberg. The Flatiron: The New York Landmark and the Incomparable City That Arose with It. Macmillan (2010). ISBN 978-1-4299-2387-3
- Coit, Margaret L.. Mr. Baruch. Beard Books (2000). ISBN 978-1-5879-8021-3
- Homans, James E.. The Cyclopedia of American biography Volume VIII. The Press Association Compilers Inc. (1918)
- The Panic of 1907: Lessons Learned from the Market's Perfect Storm. John Wiley & Sons (2007). ISBN 978-0-470-15263-8
- Morris, Lloyd R.. Incredible New York: High Life and Low Life from 1850 to 1950. Syracuse University Press (1996). ISBN 978-0-8156-0334-4
- Schriftgiesser, Karl. Oscar of the Waldorf. E. P. Dutton & Co. (1943)
- Sizer, Mona D.. Outrageous Texans: Tales of the Rich and Infamous. Taylor Trade Publications (2009). ISBN 978-1-5897-9402-3
- Bet a million! The story of John W. Gates. Bobbs-Merrill (1948)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. július 2.)
- ↑ „John Warne Gates”, Texas State Historical Association, 1. oldal. [2016. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. január 8.)
- ↑ Wendt & Kogan 1948, 326. o.
- ↑ a b „Proof in Jester Case”, Chicago Tribune , 1899. október 13., 2. oldal. [2015. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. május 8.)
- ↑ „J. W. Gates Dead. Ill For Months In Paris.”, New York Times, 1911. augusztus 9.. [2018. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. november 9.)
- ↑ „Gates Paris Funeral Held”, Chicago Tribune , 1911. augusztus 13., 9. oldal. [2015. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. május 8.)
- ↑ Wendt & Kogan 1948, 327–328. o.
- ↑ a b c „Mourners Came From Many States”, The Cincinnati Enquirer , 1911. augusztus 24., 4. oldal. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. március 9.)
- ↑ a b Wendt & Kogan 1948, 328. o.
- ↑ „At Port Arthur”, The Houston Post, 1911. augusztus 23., 4. oldal. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. március 14.)
- ↑ Wendt & Kogan 1948, 311. o.
- ↑ Wendt & Kogan 1948, 328–329. o.
- ↑ Gates Family Mausoleum. Woodlawn Cemetery. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 14.)
- ↑ Gates Memorial Library. Lamar State University. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 13.)
- ↑ „Marker Placed To Honor Barbed Wire Inventor”, The Mexia Daily news, 1971. augusztus 3., 2. oldal. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. március 14.)
- ↑ Hall of Great Westerners. National Cowboy & Western Heritage Museum . (Hozzáférés: 2019. november 22.)
További információk
[szerkesztés]- 1940 biography of John W. Gates, accessed April 1, 2006
- John Warne Gates a Find a Grave weboldalán